Az Origo munkatársai válaszoltak arra, hogy hol toboroznának önkénteseket, miben segítenek, segítenének ők és miért érzik úgy, hogy adni jó.

Bellay Szilvi, lapmenedzser

Hogyan toboroznék embereket segíteni? Példamutatással. Mindenképpen az interneten. Érzelmi zsarolással; nem csak, de főleg arra apellálva, hogy mindenki szeretni jó fejnek érezni magát. És hogy nem az vagy, ami a névjegykártyádra van írva, ha van egyáltalán, hanem az, amit teszel, amiért lelkesedsz.

Sokat voltam önkéntese a Bátor Tábornak, tanítottam gyerekeket fotózni, voltam jótékonysági futó, szemétszedő, toborzó, tombolaárus, transzparens, ajándékgyűjtő, rendezvényszervező, de mindig változik, korszakaim vannak. Van, amikor konkrétan szeretek tenni valamit, van, amikor lehetőséget szeretnék teremteni, hogy mások tehessenek és van, amikor épp nem akarok semmit, csak örülök, hogy ismerek olyanokat, akik tesznek valamit.

Azt gondolom, hogy most a hajléktalanokat segítő szervezeteknek nagy szükségük van a támogatásra, de alapvetően az oktatásban hiszek, legyen az felnőtteknek vagy gyerekeknek. Ezekhez kapcsolódó pályázatoknak örülnék.

Vértessy Zsófia, postr szerkesztő

Mindenképpen a neten szereznék támogatókat egy új vagy már létező kezdeményezéshez. A személyes toborzás általában tolakodó nekem, és az ember nem tud higgadt, átgondolt döntést hozni, hanem vagy rögtön hárít, vagy elhamarkodottan ígérget. Saját tapasztalatom szerint a vonatkozó szervezet weboldalán vagy közösségi oldalán elhelyezett egyértelmű, átlátható, a célokat és feladatokat összeszedő felhívás ér célt leginkább, hisz önkénteskedni alapvetően belső indíttatásból kezd az ember, és olyankor már célirányosan keres. Vagy van egy szektor, ami érdekel, és azon belül keresgélsz, vagy valamilyen élmény – film, könyv, hír – hatására keresed meg az adott szervezetet.

És hogy miért jó a segítés? Csupa közhely, a legnagyobb közülük, hogy végre csinálsz valami értelmeset, ami a mókuskeréken kívül van. És tényleg. Ráadásul könnyen elmélyítheti az ember érdeklődését, és ha elszánt és szerencsés, még pályát is módosíthat a végén.

Olyan pályázatot látnék szívesen, ami nem csillog, nem látványos eredményekkel operál, hanem elkötelezetten segít ott, ahol a legjobban kell. Ha széles összefogásban kell gondolkodni, akkor a sok családban feleslegessé vált holmik begyűjtése, reciklálása, rászorulókhoz való eljuttatása ilyen lehet.

Nekem a bevándorlóknak való magyar nyelvtanítás mindenképp emlékezetes volt, mert piszok nehéz dolog az ember anyanyelvét tanítani előképzettség nélkül, pláne úgy, hogy rájössz, gyakorlatilag lehetetlen megtanulni. A másik a leszakadó település roma közösségében tartott jóga volt, ami talán a legtöbb meghökkentő és pozitív élményt adta eddig.

Bányai Zsolt, Videa főszerkesztő

Klasszikus marketing eszközökkel toboroznék. Hatnék az érzelmeikre, és/vagy jól felhergelném őket; ha dühösek, jönnek.

Nekem a jó pályázat nem politikai színezetű, ízű és nem az Újlipótban élő 3 db kacsafarkú szender megmentését tűzte ki célul. Elsősorban olyan pályázatokat látnék szívesen, ami hátrányos helyzetű gyerekek oktatását, továbbképzést segíti, nem kizárólag Budapesten.

Én a Havanna lakótelepet jártam végig egyszer, és a több hónapja, éve nem fizető lakókat győztem meg arról, hogy egy civil szervezet kezdeményezésére létrejött önkormányzati adósságrendezési módszer jobb, mint a végrehajtó.

Lozsányi György, tervező grafikus

Hol lehet elérni az embereket? Közösségi oldalakon olyan akciókkal, amelyek érdekesek (Bátor Tábor futás), rendbontóak (XY óvoda számára kerítésfestés szájjal verseny), vagy szórakoztatnak (koncert a hátrányos helyzetű lepkékért, flashmob a látáskárosultakért...). Emellett figyelemfelkeltő videók, képek terjesztésével akár. A szükségesség és az egyéni felelősség kiemelésével, bemutatva, hogy egy személy segítségével mekkora változás állhat be. 

Olyan pályázatot látnék szívesen, ami megmozdít úgy, hogy felkelti a tenniakarásom. Kevés időráfordítással nagyot tenni, feláldozni valamilyen értékem valakiért.

Ami most nagyon foglalkoztat, az egy olyan akció, amely magányos nyugdíjasoknak segít bevásárolni. Görögországban láttam egy biciklis srácot, aki egy erkélyről kötélen leeresztett kosárba tette egy néninek a kenyeret, tejet, és talán cukrot.

Ez indította el a gondolatot, hogy ez milyen olcsó és mégis mekkora segítség egy idős embernek. Biztosan akad a házban, ahol lakom egy ember, akinek megvehetném amire szüksége van, amikor a magam is bevásárolok. Nem nagy szám, az autómban elfér. De nem csöngetek be minden lakásba, hogy nincs itt egy nagyi, akinek vehetnék zsömit? Ilyesmi, szervezetten nagyon be tudna jönni.

Jó lenne kreatív koncerten zenélni, flashmobon részt venni, ruhát is gyűjtenék, segítenék kezelni a hajléktalanok elszállásolást és gyerekekkel is foglalkoznék. A zenekarommal éveken át karácsonyi koncerteket játszottunk a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonban lakó hátrányos helyzetű gyerkőcöknek.

Jankovics Soma, Üzleti Negyed

Az önkéntességhez kell egyfajta intelligencia annak belátására, hogy az „ingyen” felkínált munkánkért nem azonnal kapjuk meg a fizetséget és nem feltétlenül anyagi formában. Mert hogy fizetség mindig van. Mindenki szeretne tartozni valahova, érezni, hogy hasznos, erre meg tök jó lehetőség az önkénteskedés. Elég, ha annyit vállalsz, amit az erőd enged, elég, ha két óra láblógatást feláldozol, ha csak annyi időd futja.

Tanítottam középiskolásokat egy egyetemi diákszervezetben. Pénzbeli fizetés ezért nem járt, az ellentételezést egy fantasztikus csapat adta, ahol barátokat ugyanúgy szereztem, mint értékes kapcsolatokat.

Hiszek benne, hogy lemaradó társadalmi csoportokat az oktatáson keresztül lehet segíteni leginkább. Nem halat adni, hanem megtanítani halászni, ugyebár. Szóval én támogatnék minden, tanítással foglalkozó önkéntes szerveződést, akár a legkisebbeket, akár felnőtteket karolnak fel. Szívesen tanítanék még, de emellett érdekelne egy nem radikális természetvédő program is.

Mózer Krisztián, tervező grafikus

Ha megfelelő emberek között vagy, akkor nem kérdés a többieket „rávenni”, hogy önkéntességi alapon működő dolgokban részt vegyenek. Én biztos, hogy először homogén csoportokon (azonos érdeklődési kör, világlátás, stb.) belül próbálkoznék egy fontos téma megismertetésével és azzal, hogy rávegyem őket, segítsenek.

Én, sajnos nem vagyok túl aktív ezen a téren, de régebben, amikor az egyik barátom egy szeretetszolgálatnál dolgozott, hordtunk élelmet és meleg ital hajléktalanoknak. A kisebb szervezettségű / akár teljesen egyéni akciókban jobban hiszek. Olyan önkéntes tevékenységben vennék részt szívesen, melyek hamar látható / érezhető eredményt produkálnak. A sikerélmény baromi jó ösztönző erő.

Az élet számtalan területén szükség van önkéntességre. Ha feltétlen ki kell emelnem dolgokat, akkor talán a idősek / hátrányos helyzetűek felzárkóztatását és a környezetvédelmet / takarékosságot érintő témákat tartanám a legfontosabbnak teendőknek). Ugyanakkor az apró dolgok nagyon fontosak, ha például mindenki naponta csak 5 percet mosolyogna az utcán, villamoson, buszon, a másikra csak úgy, azt hiszem, hogy sokkal jobban érezné magát mindenki.